A jelen cikkben az elektromágneses hullámok közül a 30 cm és 300 μm (mikrométer= 1 méter milliomod része) hullámhosszúságú, úgynevezett mikrohullámokat kibocsátó eszköz, a mikrohullámú sütő történelméről lesz szó.

Kis történetünk főszereplője, a mikrohullámú sütő feltalálója, Percy Spencer. Az úriember 1894-ben született Howlandben, Maine államban, az Amerikai Egyesült Államokban. Szívfacsaró s nehéz gyermekkora volt, ugyanis édesapja születése után nem sokkal elhunyt, édesanyja pedig elhagyta, így nagybátyja és nagynénje óvó szárnyai alá került. A szerencsétlenségek sorának azonban még korán sem lett vége, hiszen 10 éves korában meghalt nagybátyja is. Félbe kellett szakítania az általános iskolai tanulmányait és kénytelen volt belecsöppenni a munka világába. Megfelelő szaktudás és végzettség hiányában egy malomban kereste a napi betevőt napkeltétől egészen napnyugtáig.

Életének 18. esztendejében arra az elhatározásra jutott, hogy csatlakozik az Egyesült Államok Haditengerészetéhez (U.S. Navy). Katonaként nagy érdeklődést mutatott a vezeték nélküli kommunikáció iránt, de mivel az íráson és olvasáson kívül máshoz nem értett, ezért azt tette, amit egy átlagos ember tett volna ilyen helyzetben (sírt): autodidakta módon elsajátította a hiányzó ismereteket. Az önművelő tanulása meghozta a sikert, néhány év alatt a rádiótechnológia szakértőjévé vált. 1939-re az Amerikai Védelmi Minisztériumnak dolgozó Raytheon cég alkalmazottjává vált, mint radartervező mérnök. A cég munkája nagymértékben segítette a hírszerzést, amelynek köszönhetően megnyerték a Második Világháborút.

A háborúk után a távközlési igények nem hagytak alább, így szakértelmére továbbra is szükség volt. 1945-ben éppen egy radaron dolgozott, amikor arra lett figyelmes, hogy a zsebében tartogatott csokija megolvadt, amely olvadás egyértelműen sem a testhőmérséklete, sem pedig az időjárás miatt nem következhetett be, így a kérdéskört mélyebben tanulmányozni kezdte. Itt érdemes hozzátenni, hogy a jelenséget már mások is megfigyelték, de ő volt az első, aki megfigyelését magyarázni és ezáltal hasznosítani is tudta. Először egy magnetron (Na, ő egy nagyon aranyos szerkezet, róla lesz még szó...) közelébe helyezett kukoricaszemekkel kísérletezett. (IGEN, a világ első mikrózott étele popcorn volt), másodszorra teáskannába helyezett tojással, amely az arcába robbant, amikor ellenőrizni akarta a tojás minőségét. Az első ténylegesen mikróra hasonlító készüléke egy nagy teljesítményű magnetron volt, amelyet egy zárt fémládával vett körül. Hivatalosan szabadalma 1945 október 8-án született meg, s a Radarange fantázianevet kapta. Az első kereskedelmi forgalomba hozott termék 1947-ben látott napvilágot, és bőven volt rajta mit csiszolni, ugyanis majdnem 2 méter (6 láb=1.8282 méter) magas és 340 kg (750 font) tömegű, ára pedig 2-3000 amerikai dollár volt. Mivel nem súlyemelésre szánták, ezért nem sokkal később elkészültek a ma is használatos méretű és tömegű mikrohullámú sütők.